A Nagy nap - BEMUTATÓ!

Végre van egy szusszanásnyi időm, hogy megköszönjem a részvételt azoknak, akik eljöttek a könyvbemutatóra, vagy közreműködtek azon. Valamennyien széppé, emlékezetessé tettétek nekem ezt a napot!

 A bemutató előtti hetekben úgy éreztem, hogy sosem jön el ez a nap. Eredetileg április 2.-ra terveztük a könyv megjelenését, de különböző okokból ez csúszott. Úgy éreztem magam, mint egy gyerek, amikor a szülinapi köszöntését hétről-hétre csak várja és várja, de sosem jön össze az ígért időpontra. De mégis elérkezett június 22-e. Leírhatatlanul jó érzés volt! Sokan sajnálkoztak, hogy kár, hogy nem a tanévben jött ki a könyv, de én úgy gondolom, hogy nem is baj, hogy ez így történt. Sok család ma nem engedhet meg magának nyaralást. De egy ilyen kalandos történetű könyvet talán még igen. És ha a szülők időt szánnak a közös olvasásra, aztán a közös kirándulásokra azokon a csodás helyeken, amit a mese hőse is végigjár, akkor azt hiszem, hogy az egyik legszebb, legélménydúsabb nyarukhoz járulhattunk hozzá.

 Azt tapasztalom, amióta írom a könyvet, hogy még a saját környezetünket sem ismerjük, nem tudjuk azt kiélvezni úgy, ahogy lehetne. Azzal, hogy ebben a könyvben ezeket a természeti, épített és történelmi "csodákat" egy kis misztikummal vegyítettem, közelebb hoztam a gyerekekhez, szüleikhez és nagyszüleikhez. Legalábbis ez volt a szándékom. Hiszen egy kis borzongás olykor kell! És ebben nagy segítségemre volt Amanda, az illusztrátor, hiszen irányt mutatott, hogy milyennek képzelhetjük el Paplát, aki a Levéltár manóinak a főnöke, az Ungvári pince borait örző gorgokat, vagy a legendás Perillát, akinek alakja a könyv borítóját is díszíti.

Ajánlom a könyvet mindenkinek, aki legalább annira szereti ezt a csodálatos várost mint én! Fogadjátok Tőlem szeretettel!



KAPHATÓ!

Megrendelhető a könyv 3000 forintos áron

 a szathmarykiraly.agnes@gmail.com,

illetve a szabo.mate@satoraljaujhely.hu e-mail címen.

Kézben a könyv!!!!

Első pillantásra szerelem - persze a könyvre értem. Fantasztikus érzés volt megcsodálni, megérinteni, kézbe venni, belelapozni, megszagolni. Azt hittem sírni fogunk, Ami és én, de nem. Csak fülig ért a szánk. Látva az elégedettségünket, Vajda Tamásnak, a mi drága nyomdászunknak, is nagy kő esett le a szívéről. Velünk örült.

Ez a rövid, képes beszámoló többet mond most monden szónál.

Boldog szerző - illusztrátor páros:

Tamás most már lógathatja a lábát. ....(na, de miről, ha ezt a "kis" könyvkupacot elhoztuk alóla?!)

...és csak simogattuk és "becézgettük", mert nem bírtunk betelni vele.

Aki nem hiszi, járjon holnap utána!!!!

VÁRUNK MINDENKIT SZERETETTEL A BEMUTATÓN, 16.30-TÓL A VÁROSHÁZA DÍSZTERMÉBE!!!!!

"Az új legenda ..."

A sajtó ezt az ajánlót kapta a meghívóhoz (Milyen jó, ha van még egy újságíró a családban. :-D ):

 

A CSODÁK VÁROSA

… az új legenda.

Sátoraljaújhely nem csak szépsége miatt, hanem azért is egyedülálló település, mert saját tündérlegendája van.

A Perilla-történet a város körüli hegyek kialakulásának fantázia szülte magyarázata.

A legenda szerint a természet erőinek parancsoló nimfa haragra gerjedt, mert a férfi, akit szeretett, Perilla tündért választotta. Dühében felrobbantott egy hatalmas hegyet, ami maga alá temette a szerelmeseket. A helyiek úgy tartják, a tündér, és kedvese az így kialakult hegy-gyűrűben a Koporsó-hegy alatt nyugszanak. 

De a legenda ezzel nem ér véget, hiszen Perilla – mint kiderül – nem halt meg …

A Csodák Városa nem egy szokványos mesekönyv, hiszen minden helyszín létezik, a fantázia szülte epizódoknak kereteket adó események, tárgyak mind részei a várostörténetnek.

Tündérek, gorgok, manók, beszélő szobrok népesítik be a várost, akik egy olyan kisfiútól kaphatnak egyedül segítséget, aki nem is akar Sátoraljaújhelyre költözni. Az izgalmakban bővelkedő kalandok során Bagladi Boldizsár eljut a város legérdekesebb helyeire, időutazáson vehet részt, amelyen találkozhat a Csodarabbival, véletlenül összefut Kazinczy szellemével, találkozik a kissé már szenilis Szepsi-Lackó Máté apáttal, az első aszúbor készítőjével, de az egykor a város határában megégetett boszorkányok utódaival is. Eközben megismeri, és megszereti a várost, amely az otthona lesz…

Szathmáry-Király Ágnes meséje több szempontból is hiánypótló alkotás. A 8-14 éves korosztály számára ugyanis manapság nagyon kevés irodalmi mű születik. Emellett izgalmas, a gyerekek számára is érdekes formában – ugyanakkor pontosságra törekedve - tárja fel Sátoraljaújhely gazdag múltjának egy részét, a ma is fellelhető érdekességeket. Így a fiatalok szemét ráirányítja azokra a különlegességekre, amelyek mellett többnyire közönyösen elsétálnak nap-mint nap, és talán olyanok is akadnak majd, akik a mese olvasása során kapnak kedvet, hogy ellátogassanak a csodák városába…

A könyv a Sátoraljaújhely várossá válásának 750. évfordulója alkalmából zajló egész éves rendezvénysorozat részeként jelenik meg.

KÉSZEN VAN!!!!!!!



Hihetetlen érzés látni a könyvemet készen. Még ha csak fényképen is. (Ezeket a képeket most küldte a nyomdából Tamás.)
Alig várom, hogy kedd legyen, és végre a kezembe vehessek egy példányt, érezzem a frissen nyomott könyv illatát.



A könyv nagy alakú (kb. A4) kemény borítós, cérnafűzéses, a belső oldalakat fényes papírra nyomták. A 80 oldal szinte mindegyike illusztrált.

Sokan kérdezik, hogy mennyibe kerül, és hol lehet megvásárolni. A könyv 3000 forint lesz, és megvásárolható nálam, illetve a Hivatalban. Kérdés, kit szeretnél támogatni :-).

Aki úgy dönt, hogy nálam vásárolja meg, az jelezze a szathmarykiraly.agnes@gmail.com e-mail címen. Személyes átvétel is lehetséges, de Sátoraljaújhely területén ki is szállítjuk, illetve aki messzebb lakik, annak postai úton eljuttatjuk (az aktuális postai díjazás szerint).

Nyomdában

Nagyon úgy tűnt az utóbbi napokban, hogy ez a pillanat sosem jön el. De hála Nyiri Péternek és Amandának, nyomdába került a könyv. Péter hihetetlen gyorsan lektorálta a korrektúralevonatot, Ami pedig ügyesen javította a kapott instrukciók alapján. ...és persze Zozónak (Molnár Zoltán) is nagy-nagy ölelés, hiszen a legapróbb hibákat is észrevette és Ami jobb keze volt az utolsó napokban. (Mert, ugye:"Nem bulizni jöttünk" - személyes megjegyzés a "csapatnak", mellesleg idézet a könyvből)  :-D Boldog lehetek, hogy ilyen munkabíró, türelmes embereket kaptam segítőnek a sorstól. Szóval, ma reggel montirozták a könyvet, és délután felzúgtak a gépek. Bár ott lehettünk volna!!!!! De a nyomdász, Vajda Tamás, küldött néhány fotót, hogy dokumentálhassuk itt a blogon a - számunkra legalábbis - nagy eseményt.

BEMUTATÓ

Könyvbemutató: 2011. június 22. 16.30 Városháza Díszterme.

SZERETETTEL VÁRUNK MINDENKIT,

aki kíváncsi Újhely mesés történetére!!!!

Gorg

Íme a gorg az utómunkák után. Hát, nem édes?

...és az egyik honfoglaló szobra a "Zója" tetejéről , ami a mesében életre kel.

Finisben

Úgy tűnik, megvan a bemutató dátuma. Június 22. (Bár még nem szabad elkiabálni)

Izgalmas lesz! Bár messzinek tűnik a dátum, mégis szűkös ez a határidő. Aminak ugyanis rengeteg más határidős munkája van – kapós kreatív -, így az utolsó akvarellek még csak most készülnek. És akkor még mindig hátra van a tördelés, Nyiri Péter segítségével a lektorálás és a NYOMTATÁS. A nyomdának pedig kb. 10 nap kell. Közben pedig itt a Pünkösd és még egy hétvége. Ráadásul azt sem tudjuk, hogy az ISBN számot milyen kiadó nevére kérjük - és ez a legnagyobb gond -, mert egy pályázat miatt ez sem egyértelmű. Bár a kiírónak eredményt kellett volna már hírdetni, de még mindig sehol semmi. Ha keddig nincs eredmény, nem tudjuk tartani a 22-ét. Az Országos Levéltár ugyanis három nap alatt küldi meg a számot, ami nélkülözhetetlen számunkra, és csütörtökön már montírozni kellene a könyvet a nyomdában ahhoz, hogy határidőre kész legyen. Uffff…Talán ennyi, ami miatt izgalmas ez az egész véghajrá.

A hétvégén kaptam egy pár MMS-t a készülő illusztrációkról. A munkaasztalról fotózták telefonnal és még nincs tollal kihúzva, de szerintem így is látszik, hogy mennyire igényes lesz minden kép. (Ami, ne ölj meg, hogy feltettem ezeket a blogra :-) Bocsi!!!!)

Ugye, milyen jók lettek a gorgok? Ők örzik az Ungvári pincében az aszút, a borokat. Nekem nagyon tetszik. A másik képen pedig a Piarista templom órájának mutatójába kapaszkodó Boldizsár látható (lásd "Egy kis sci-fi" bejegyzés).

EZ NEM MESE - VIDÉKEN AZ ÉLET…4.

Akit mindenki ismer

Nagy dilemmában van az egyik barátnőm. Ő amolyan nagyvárosi: minden arc új neki még itthon is, ahol tősgyökeres. Egész egyszerűen csapnivalóan rossz az arcmemóriája. A dilemma pedig abból adódik, hogy beíratta óvodába a kislányát és nem képes megjegyezni a szülők arcát. Egy idő után egyébként belejön, ha valakivel, valakikkel gyakrabban találkozik, de kezdetben mindig kilátástalannak tűnik a helyzet. Szóval az óvodában közeledik az első szülői értekezlet és azon tanakodik, hogy felálljon-e bejelenteni ezen „fogyatékosságát”, vagy vállalja fel, hogy hónapokig ő lesz a többiek szemében az antiszociális, nagyképű anyuka, aki arra sem méltatja a többi szülőt, hogy az utcán köszönjön. Elképzelem a szitut, ahogy a tisztálkodási felszerelésről és a csoportpénzről szóló napirend után az egyebekben, szokatlan módon ilyen bejelentést tesz: „Előre is bocsánat kedves szülőtársak, de nem biztos, hogy holnap, ha szembe találkozunk a sarkon, én köszönni fogok. Nem azért nem teszem, mert derogál, egész egyszerűen nem ismerlek meg még titeket az óvoda épületén kívül.”

De akit ő is ismer, az Mutu. Mutu olyan, mint Szalacsi, csak nem ismeri még az egész ország. Annál többen itt, a városban. Sőt. Ő az, akit mindenki ismer, ám senkinek sem az ismerőse.

És ő az, akire néhány helyi közszereplő is féltékeny lehet (akár), hiszen velük ellentétben a világ egyik legnagyobb keresőprogramja, a Google jópár találatot ad ki a „Mutu Sátoraljaújhely” kifejezésre. J

Mutu  - szó szerint – borzasztóan közvetlen, ha pénzt kunyerál.  Már pedig szinte mindenkitől pénzt kunyerál, amíg össze nem jön egy deci borra való. Ha azt megitta, tovább kunyerál a második deci áráért. Aki olyan szerencsés, hogy akkor metszi Mutu útvonalát, amikor ő éppen a borát issza, megúszta a kellemetlen szituációt, ami a vele való találkozást illeti. Nem volt ilyen szerencsés a város alpolgármestere egy szép nyári napon. Kihasználva kevés szabadidejét, feleségével és két kisgyermekével fagylaltozott az egyik kerthelyiség teraszán, amikor a muskátlikat két koszos kéz odébb tolta, és virágoktól - mint túlméretezett koszorútól - övezve megjelent egy borostás, borzos fej, és borgőzös lehelettel Mutu haverian odasúgta: „Nincs egy százasod?” Szóval ilyen Mutu. De Mutu bármire rávehető, ha kész vagy 20 forinttal hozzájárulni a napi feleshez: táncol, énekel, szórakoztatja a szánalmas helyzetéből gúnyt űző fiatalokat. A minap egy tiszta póló volt rajta BEER DELIVERY GUY - sörszállító fiú - felirattal. Gondolom egy kedves heccelője ajándéka ez is. Hogy igazságos legyek, néha ad magára. Meg szokott borotválkozni. A belvárosban van egy üzlet, ami tükörlapon hirdeti magát. Ezt használja Mutu borotválkozásra. Nem hiszem, hogy studytour-on kapta ezt a tanácsot a budapesti hajléktalanoktól. Egész egyszerűen leleményes. És a városiak sem tudnak elmenni mellette olyan közömbös arckifejezéssel, mint a fővárosiak Mutu sorstársai mellett, akik az utcán kénytelenek tisztálkodni. Ezért aki elmegy mellette, általában megmosolyogja.

Mutu nem hajléktalan, bár ezt nehéz elhinni, mert reggeltől estig az utcán él. Ott eszik, alszik, iszik, tisztálkodik…Hozzá tartozik már a város mindennapjaihoz. Itt nem egy arc a tömegben…Bár lenne az.