Ígérem, a meséből is teszek fel a héten, de várok egy-két illusztrációt, hogy meglephesselek Titeket!!!! Addig is, "Vidéken az élet" folytatódik! - Ha nektek is van ötletetek, hogy miben más vidéken élni, mint "nagyvárosban", miért könnyebb, vagy nehezebb, illetve hogy a mi településünkön mi az, ami megmosolyogtat, vagy elszomorít - mégis tudunk rajta közösen derülni -, kérlek összátok meg velem. :)
B. Krisztának köszönöm a Gyászjelentéshez fűzött kommentjét...jót derültem rajta. Az anyák már csak ilyenek....minnél nagyobb az élettapasztalat, annál jobban megy a pletyó :)
VIDÉKEN AZ ÉLET…3.
Büszkeségeink,
avagy egyszer felnő a gyerek, csak éppen nem mindegy mi lesz belőle, mitől lesz híres….
A 2000-es évek derekán Debrecenben dolgoztam. Belekóstoltam a nagyvárosi életbe, vagy legalábbis valami hasonlóba. (Meggyőződésem azóta, hogy nemhogy a hajdú megyeszékhely, de a világ is kicsi.) Most ez mindegy is. Szóval, még csak néhány hete dolgoztam ott, és mint kisvárosi lány nehéz volt kitűnni szaftos pletykák híján, miközben az egyik kedves kollégám többször büszkélkedett azzal, hogy ő készítette az első fotót Bódi Szilviről, amikor még országosan senki sem ismerte. A másik - szintén férfi J - kollégám azzal a sztorival akart felé kerekedni a társalgásban, hogy elmesélte: Szilvi a konditeremben előtte szokott biciklizni, és éppen a hátsóját látja miközben bicepszeit erősíti. Egy harmadik kolléga gyors váltással Lukács Lacira terelte a szót, aki a legjobb barátnőjével randizgatott anno 10 éve J, így belső titkok tudója volt a frontemberről. De egyszer eljött az én időm.
- Óvodatársam volt! – mondtam én is szinte büszkén, amikor a férfi kollégák a Playboyban az egyik éppen akkor legismertebb pornószínésznőről készült fotókat elemezték. Felkapták a fejüket és minden érdekelte őket, ami magánéleti titok lehet „ovitársam” életéből. Igazából nem sokkal több információval tudtam nekik szolgálni annál, mint hogy melyik mászókáról hányszor esett le, melyik fiú leste meg pisilés közben, vagy ki mellett aludt délutáni csendes pihenőn a csoportszobában.
Miután egykori csoporttársam befutott a szakmájában, a bulvársajtó imádta és intelligens lányként a média nagy-öregei is szerettek vele interjút készíteni, mindenki róla beszélt a szülővárosában. Hirtelen mindenki, de mindenki ismerte. Mindenki tudott valami személyes történetet vele kapcsolatban mondani, még akkor is, ha korábban csak köszönőviszonyban voltak, vagy abban sem. Felkavarta városkánk életét. Első számú kedvenc lett. Büszkeségünk.
Nem tudom, hogy ezt irigyelték-e meg tőle, vagy más volt a motiváció, mindenesetre sok követője akadt. Ha készülne egy felmérés arról, hogy a népsűrűséget figyelembe véve, az egy főre jutó pornószínészek száma mely magyarországi településen a legnagyobb, akkor dobogósok lennénk mindenképp. Persze legtöbbjük nem él itt, vagy már más „hivatást” keresett magának.
Merész vállalkozás volt ez mindenesetre tőlük, hiszen egy 18 ezer lakosú, „mindenki ismer mindenkit” városban mindig lesznek olyanok, akik ismerték őket már pelenkás koruk óta. És itt visszatérnék ex-pornós ex-csoporttársamhoz még egy történet erejéig. Mikor híres lett a szakmájában, egykori osztályfőnökének a délutáni színjátszószakkörét a diákszáj átkeresztelte „kurva képzőnek”. Ezen persze mindenki csak nevetett, maga a tanárnő is. Mindenesetre ő biztosan büszkébb arra a tanítványára aki miniszter lett, ha csak néhány hónapra is. Mert bizony „országháborítót” is nevelt már ez a város.
Szóval egyszer felnő a gyerek és jó esetben felelősségteljes felnőtté válik magán életében és a hivatásában egyaránt. De egy ilyen kistelepülésen mindig lesz valaki, aki meglátja majd a gyereket azokban a fiatalokban, akik középiskola után nem hagyták el a várost, vagy felsőfokú tanulmányaik után itt akarják megtalálni a számításaikat. Nekik dupla akkora harcot kell vívni vezető pozícióban az elismerésért, tekintélyért, mint tennék azt egy nagyvárosi multinál. Valljuk be, férfi vezetőként felettébb kellemetlen érzés lehet kérdőre vonni vagy utasítani valakit, akiről biztosra tudja, hogy a beosztottja gyerekként látta meztelen alsótesttel szaladgálni a városi strandon és az egykori méreteiből próbál messzemenő következtetéseket levonni, ami jó vicc lehet az iroda női dolgozói körében.
