2011. május 28., szombat

1000

Ma léptük át a bűvös számot, amit ki sem mertem magam elé tűzni, amikor létrehoztam a blogot. Több mint ezerszer kattintottatok már A csodák városa blogjára! Köszönöm!!!!!!
Amit azért sajnálok - és ezt csak kisbetűvel írom le, mert nem annyira lényeges-. hogy a Vidéken az élet...1.2.3. háttérbe szorult a meséből közölt részletek mellett.

2011. május 18., szerda

Csak röviden!

Sajnos, nem jön ki a könyv május 28-ra, ahogy a városi programfüzetben megjelent.  Ennek több oka is van, de lényeg, hogy júniusban már kézzelfogható lesz. Kicsit olyan ez, mintha a szülinapom csúszna egyik időpontról a másikra, és mindig csak áhítoznom kell az ajándék után. De tudom, hogy nagyon boldog leszek, amikor végre kézbe vehetem a nyomtatott változatát.
Privátban sokan írták, hogy kíváncsiak lennének a történet rövid összefoglalására. Megpróbálom…
Bagladi Boldizsár egy 8 éves kisfiú, akinek családja hamarosan édesapja szülővárosába, Sátoraljaújhelyre költözik. Ez a változás egyáltalán nincs kedvére a kamasznak. Hogy ismerkedjen a várossal és az itt élőkkel, Boldizsár a nagybátyja családjánál, Sátoraljaújhelyen tölti a szünidőt.  A rokonság igyekszik kellemes programokat szervezni. Éppen egy Szár-hegyen töltött délután alkalmával találkozik először Boldizsár Perillával. A monda szerint a tündér uralkodott hajdan az erdők és vizek felett az újhelyi erdőkben. Amikor azonban Perilla elhódította a természet erőinek parancsoló nimfától (mesében Nómia) a szerelmét, az kegyetlen bosszút állt. Tüzet bocsátott ki a Magas-hegyből, és a megrendült sziklák maguk alá temették a szerelmeseket. De „A csodák városában” Perillának mégsem nem lett nyughelye a Koporsó-hegy. Megmenekült. Erről azonban már Nómia is tudomást szerzett, és újabb bosszút esküdött. Most azonban az egész város, az itt élők is veszélyben vannak. Perilla és Boldizsár szövetséget, és persze barátságot kötnek Sátoraljaújhely megmentésére.
Megismerkedésük estéjén hatalmas vihar tombol a városban. Az, hogy az égszakadást Nómia „küldte”, csak másnap, a Levéltárban derül ki. A két jóbarát közösen látogatja meg Kazinczy egykori munkahelyén Paplát, aki az iratokat rendszerező manók főnöke. Van ám munkájuk, ugyanis a vihar a Levéltárba is betört, és magával vitte az egyik egyedi darabot, a boszorkányperek dossziéját.
Perilla úgy dönt, hogy Boldizsár segítségét kéri: a Piarista rendház órájával tegyen időutazást az 1800-as évek Sátoraljaújhelyére és kérjen tanácsot Teitelbaum Mózestól abban, hogyan győzhetik le Nómiát. A Csodarabbi rejtélyes felelet ad, miszerint sokszor és sokat segített már a szőlő az itt élőknek, most is fog, ha gondoskodást kap. Perilla úgy véli, hogy ezzel az üzenettel a rabbi arra az aszúeszenciára gondol, amit még Lórántffy Zsuzsanna udvari papja, Szepsi-Laczkó Máté készített. Ennek néhány cseppje a misztikus lényeket sebezhetetlenné teszi, védetté minden bűbájjal szemben. Ezért Boldizsárral ellátogatnak a 15 km hosszú, 4 szintes Ungvári pincébe, ahol a gorgok őrzik a bort. Boldi elcsodálkozik az aszúkészítés fortéján, a falat borító nemes penészen. De a gorgoknak gyanús lesz a sok kérdezősködés és Perillának Boldizsárral együtt menekülnie kell előlük.
Boldizsár folyton azon töri a fejét, hogyan segíthetne. A családja aggódik érte, mert furcsa dolgokat csinál. Többek között elcsavarog a széphalmi Kazinczy emlékkertben, ahonnan az éjszaka kellős közepén kerül elő. A család nem tudja, de Boldizsár találkozott ott a nyelvújító szellemével, akivel izgalmas nyelvi játékot játszottak.
A csínyek ellenére a család elnéző Boldizsárral, és a 8. szülinapját is megünneplik. De senkitől sem kap akkora meglepetést, mint Perillától, aki időutazással ajándékozza meg. Visszarepíti az újhelyi vár fénykorába, ahol a krónikás és az udvari bolond előadják neki Ráskay Magdolna legendáját, ami az újhelyi vár legszebb szerelmi története. ( Mellékesen Te hallottál már róla?  Csak ezért kérdezem, mert számomra újdonság volt ez a história!)
Másnap Boldizsár megtudja Paplától, hogy Perillát megsebezte a matató ménkő, azaz a gömbvillám, és a Long-erdőben a Mária–fa bújtatja. Nem tudja más meggyógyítani, csak az Aranybánya remetéje, akinek birtokában van a titkos recept. Boldizsár a keresésére indul. A remete, egy kedves magányos úr. Péter, az egykor boszorkányperbe fogott Pernoka Jánosné dédunokája, az ükanyja naplójában megtalálja a „Matató ménkő ellen” című receptet. A főzethez a környékbeli erdőkben fellelhető növények szirmaira és aszúra van szükség. Így útnak indulnak. Közben a Dörzsikből isznak és megismerik a Long-erdő flóráját, faunáját, a híres Mária-, és Háromhonvéd fákat. A szél azonban egyre erősödik, és Boldizsár nevét üvölti. Veszélybe kerülnek, de végül szerencsésen megmenekülnek.
Boldizsár hazautazik néhány napra Pécsváradra. A barátján múlik, hogy elkészül-e időben a főzet a tündérnek. De Péter egyéb feladatot is kap: a fegyházba kell meglátogatnia egy rabot, akinek ükanyját hajdan szintén boszorkányperbe fogtak Sátoraljaújhelyen. Az erdőt évek óta el nem hagyó Péter sok változásra csodálkozik rá városi sétája közben.  Majd a börtönben az ükanyja naplóját is díszítő tetoválást fedez fel a rab karján, aki különös álmát meséli el a remetének a látogatás alkalmával. Hazafelé betér a Börtönmúzeumba, ahol ugyanazt az ábrát látja meg a kiállítás egyik darabján, ami a tetováláson és a naplón is szerepel.

Most már annyira közel a mese vége, hogy nem szeretném, ha nem lenne majd min izgulni, ezért azt hiszem nem fejezem be a történet mesélését. Remélem, ízelítőnek ennyivel is beéritek. Persze a mesében szereplő újhelyi helyszínek története és más információ jobban ki van bontva.
És még felteszek egy szenzációs képet: Levéltárban Papla Perillával és Boldizsárral. Itt látszik: valóság és fikció "A csodák városának" keveréke. Hátha így könnyebben megragadnak majd a tények a gyerekek fejében, és szívesebben látogatják meg az újhelyi nevezetességeket, jobban érdeklődnek majd a város múltja irán.