Boszorkányok pedig vannak....

Ezzel a címmel írtam egy blogbejegyzést a bemutató előtti héten. Nem került fel a netre, mert a férjem szerint annak második részében - amit most sem közlök - valaki magára ismerhetett volna, és annak nem lett volna jó vége. Most azonban megtaláltam, és közzé teszem az akkor íródott bejegyzés első felét. Mert az átok még mindig tart: a notebookom még mindig szervízben, a barátnőm hiányzik -  egy hónap után sem unta még meg új otthonát -, és a rágó is maradt a "helyén".

Íródott, anno. 2011.06.16.: "Én még egy békát is képes vagyok megcsókolni, csak valaki vegye le rólam az átkot, amit tegnap tettek rám. Aki ismer, az ez alapján elhiheti, hogy nagy a baj, mert én még a döglött varangyot is kikerülöm az utcán legalább két méterre.

 Kezdődött azzal, hogy elromlott az egy éves netbookom. Valami panel repedt el benne, és ráadásként a billentyűzet is megadta magát. Informatikai analfabéta vagyok, így ne várjatok bővebb szakmai előadást a meghibásodásról. A lényeg. mikor máskor válik használhatatlanná, mint a finisben?!?! Máté, a férjem, megragasztotta szig.szalaggal  - most aztán gyönyörűűűűű - és szerzett hozzá egy külső billentyűzetet, hogy a bemutatóig tudjak legalább dolgozni, azután megy a szervizbe. Most lent kuporgok a földön, mert az aprócska dolgozóasztalomon a külső billentyűzettel együtt már nem fér el a szigszalaggal „dizájnolt„ gépem, ami mellesleg kisebb, mint a klaviatúra. Le akartam fotózni, hogy feltegyem a blogra, milyen mókás körülmények között dolgozom, erre kiderült, hogy a fényképezőgépem is bemondta az unalmast. És ez még mind semmi….

Tegnap könnyek között elbúcsúztattuk az egyik barátnőmet, aki az ország másik végébe költözik. (Egyik szemem sír, másik nevet) Férjestől, feleségestől, gyerekestől ment a lángos sütés, és csak itthon vettem észre, hogy a tunikám egy rágógumival ragad a nadrágomhoz. Fúúúúúújjjjjj! Mégsem azért maradt ez emlékezetes számomra, mert nagyon undorító, ahogy nyúlik a rágó, hanem azért, mert esély sincs rá, hogy maradéktalanul eltávolítsam a kedvenc ruhadarabjaimról. Ha valaki erre az ÁTOK rágógumira ismeri a varázsszert, üzenjen!!!!"

A rágókiszedésre továbbra is várom a tippeket! A szervíz pedig azóta csak annyit üzent, hogy ha a fekete netbookhoz megfelel nekem a fehér billentyűzet, akkor azonnal végezni tudnak a javítással. Hát,....nem felel meg. Elég "ipari" lenne. Az jutott eszembe, hogy mindig borsózik a hátam amikor meglátok mondjuk egy szürke autót piros jobb első ajtóval, mert a karambol után nem volt azonos színű a bontóban, és az újraszínezésre pedig már nem volt pénz. Szóval az ÁTKOT még nem törte meg semmi, és a béka sem jelentkezett. Így várok, és beletörődök, hogy csak akkor jutok géphez, amikor az én drága férjem - aki most "másodállásban" A Csodák Városának "marketingese" - hazahozza a munkából az Övét. Akkor gyorsan átfutom a levelezést, közben vacsorát készítek, gyereket fürdetek, valamint  altatok és a nap végére annyira fáradt vagyok, hogy nincs kedvem, energiám és agyam leülni blogot írni. Pedig nagyon sok az élmény. Az egyik legkellemesebb, hogy egy újhelyi (párbeszédben: Újhely) ismerősöm ajánlotta a könyvet egy miskolci (párbeszédben Miskolc) barátjának, aki megrendelte tőlem. Nem sokkal később így beszélgettek rőla az egyik közösségi portálon. A társalgásba utólag én is beszálltam. Név nélkül idézném is ezt, remélem ezzel nem bántom meg őket.

Miskolc: Minden este olvassuk a gyerekekkel, imádják! Csodálatos a történet, nagyon igényesen összerakott könyv, SZUPEEEER :-)

Újhely: Úgy lesz teljes, ha eljöttök, és végigjárjátok a helyszíneket. Kezdve az Ungvári-pincékkel! :-)

Miskolc: már 2-3 napja ígérgetem a kölköknek :) Az Ungvári pincébe lehet, hogy nem mernek majd lejönni, mert ott Gorgok vannak :)

Újhely: Van ott más is! "Varázsital" :-) 2.00-kor indulunk Erdélybe, de ha hazajöttünk, barchobázhatsz, hogy mi is a varázsital, a pincében! Szerintem menni fog! :-)

Miskolc: olvastam, nem fogsz ki rajtam: Szepsy Laczkó Máté féle aszu!

ÉN: ÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ! Mekkora öröm ez a "párbeszéd" nekem. Ha mindenki ilyeneket írogat a "hátam mögött", hát nagyon boldog leszek Amandával, az illusztrátorral együtt!!!!

Miskolc: Kedves Ágnes, csak gratulálni tudok! A gyerkőcök el vannak ámulva, kisebb-nagyobb tátott szájjal hallgatja a történetet, de mindig nekem esnek, amikor azt, mondom, hogy "és holnap innen folytatjuk." :)

Megállítanak sokan az utcán is. De nagyot nevettem, és nagyon jól esett, mikor Marika óvó néni elmondta, hogy Károlyfalván minden nap mesélnek rövid részleteket sátoraljaújhely meséjéből a gyerekeknek, és a délutáni játék alkalmával egy kis csoport A Csodák Városának történetét játszotta szituációs játékként. Felosztották egymás között a szerepeket. Volt Perilla, Boldizsár, Péter, Viola, és valaki még Nómia szerepét is bevállalta - pedig a gonosz sosem népszerű a szereposztásnál. (Emlékszem, mi általános iskolában sokszor játszottunk "dallaszosat", de senki sem akart Jockey és Samanta lenni :-) .)