Úgy egy fél éve Kevét lenyűgözik a vulkánok. A könyvtárból kikölcsönöztük az összes könyvet a témában, így már csípőből vágja, hogyan "működnek". Már fel sem kapjuk a fejünket, amikor négy évesen a láváról, magmáról vagy kráterről tart előadást. Teljesen fellelkesült, amikor A csodák városát olvastuk, és kiderült, hogy Újhely határában is volt valaha vulkán. Attól pedig egyáltalán nem fél, hogy a Magas-hegy alkalom adtán "moroghat"is. Egyik hétvégén ezért kitaláltuk, hogy modellezünk vele együtt egy kis tűzhányót. Mivel agyagból képzeltük el, ezért felmentünk a Magas-hegyre "alapanyagért". A sípályák aljában épülő gátnál egész tiszta agyagot találtunk, amit csak kicsit fel kellett vizezni és átgyúrni. Egy kis délutáni pihenő után a családfő nekilátott a vulkánkészítésnek, aminek persze kirobbanó siker lett a vége.
1. Dolgos kezek elkészítették a Magas-hegyet.
2. A boszorkánykonyhában átvette a hatalmat a férfinép. Víz, ecet és ételfesték egyvelegéből készült a láva.
A kitöréshez szükség volt szódabikarbónára.
3. Kitörés helyett csordogálás. A vulkánunknak nem volt nagy ereje, de kezdőktől talán ez sem rossz. Kevének ez is hatalmas öröm volt, a lelkesedése pedig töretlen a vulkánokat illetően. Így biztos vagyok benne, hogy lesz alkalmunk gyakrolni és tökéletesíteni a tűzhányó modellezést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése