2011. szeptember 30., péntek

Palicz Judit - Tükröm

Kamaszként minden szerelembe egy kicsit, vagy nagyon, de belehaltam. A mai napig nehéz elfogadnom, hogy sajnos az emberi kapcsolatok többsége múlandó. Sokan nem tudjuk megfogalmazni sérelmeinket úgy, hogy azok tükrözzék a felszakadó érzelmeket. Pedig mennyit segítene, ha eltudnánk mondani.
Emlékszem, fiatalabb éveimben több verseskötetet forgattam, mint manapság. Mikor nagyon magam alatt voltam a bánattól, hangosan, potyogó könnyek közepette olvastam a sorokat, mert azt éreztem, nem tudok megbirkózni a „Másik” elvesztésével. Aztán jobb lett, megbékéltem a helyzettel. Mert bár akkor ez nem volt tudatos, utólag úgy gondolom, hogy ha saját szavainkkal nem is tudjuk kiordítani magunkból a felgyülemlett fájdalmat, tegyük meg máséival, amiket magunkénak érzünk. Akkor tudatosult bennem, hogy miért volt erre szükségem, amikor Palicz Judit Tükröm című könyvét elolvastam. Ugyanis újra éltem kicsit a kamaszkoromat. Furcsa, de irigység fogott el, hogy kamaszéveiben ő képes volt kiírni magából, és nem is akárhogyan. Művészien. Érzelemgazdagon. Hátborzongatóan. Nagyon kevés ember képes erre. Őket nevezzük költőknek. És ha Judit azt is mondja magáról, hogy ő amatőr, én máshogy látom. Olyat alkotott, ami maradandó. Olyat, ami mankó lehet sok fiatal számára, akik nehezen birkóznak meg az érzelmi hullámvölgyekkel.
Palicz Judit honlapja, ahol a versekből szemelget a költőnő: http://judit.kemex.hu/


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése